Sokáig várt a nagy ő-re. Mikor és hol botlott bele?

– Székesfehérváron, egy barátnőm jóvoltából. Én nem sejtettem semmit az egészből, de ez egy pontosan felépített terv volt a részéről. Megkért, hogy töltsem vele a hétvégét a városban – amire egyébként korábban soha nem volt példa –, én pedig igent mondtam a meghívásra.

Akkor még nem tudtam, hogy az egész életem megváltozik azon a két évvel ezelőtti nyáron, limonádézás közben. Éppen egy teraszon ültünk a barátnőmmel, amikor Attis az előzőleg megbeszéltek alapján arra sétált és bemutatkozott. Az első benyomás kellemes volt, ezért az estét is együtt töltöttük. Rengeteget beszélgettünk, és az egyik lassú számnál felkért táncolni. Nagyon finom volt az érintése, és jólesett a közelében lenni, már ekkor sok minden eldőlt. Másnap már randevúra is hívott.

Balatonfüreden volt egy munkám, és a mólóhoz beszéltünk meg találkozót. Ott összefutottam egy régi jó, rádiós ismerősömmel, aki azt mondta, úgy nézek ki, mint egy menyasszony. Hosszú fehér ruhát vettem fel, és egy csokor is volt nálam, amit a rendezvényen kaptam, ahol háziasszony voltam. A barátomnak már akkor viccesen azt mondtam, a férjemet várom.

Ilyen hamar eldőlt, hogy egymásnak rendeltettek?

– Már az első randi nagyon jól sikerült, bár óvatosságra intettem magunkat. Megkértem, hogy ne csókoljon meg, mert nem szeretnék kötődni, amíg nem ismerem. Bizonyos kor felett már nem teszem ki a lelkem fölösleges fájdalomnak, illetve másét sem. Hajnalban megkértem, öleljen át, az is meghatározó pillanat volt. Egy hét múlva meg is írtam az anyukámnak és a két testvéremnek, hogy úgy érzem, megtaláltam a férjemet. Ez a levél a mai napig kinn van a falon.

Milyen volt az esküvő?

– Emlékeztem az édesanyja mondatára, aki arról álmodott, hogy három gyereke egyszerre házasodik meg. Én győztem meg a lányokat, Atti a fiúkat. Megnéztük, melyik a karácsony előtti utolsó ügyfélfogadás, december 21. No, pont aznapra esett a megjósolt világvége. Sebaj! Csodálatos volt, amikor a szülők vonultak be. Valóra váltottuk Atti édesanyjának álmát.

A hétköznapokban, spontán is ilyen romantikusak?

– Igen. Számunkra annyira természetes az egész, mintha már húsz éve élnénk házasságban, ugyanakkor ott van az a fantasztikus újdonsága még mindig. Nagyon érdekes kettősség ez, olyan, mintha mindig ismertem volna, eközben annyi felfedezni való van a másikban. Még mindig van rengeteg új téma, mivel alig két éve ismerjük egymást. Mégis néha már úgy emlékszünk vissza az esküvőre, mintha tíz-húsz éve lett volna.

Mert Atti mindennek tud örülni, akár annak is, hogy kikészítem reggel a ruháját vagy nagyon finom vacsorát főzök neki, amikor nem számít rá. Mindennap együtt reggelizünk, vacsorázunk, közben beszélgetünk, a napi
teendőkről, az álmokról, a vágyakról. Mondta, hogy ennyi kedvességet még életében nem kapott, én meg egy sima bevásárláskor is sokszor megérintem, megpuszilom.

Miért esküdtek meg másodszor is?

– Leültünk és megbeszéltük, hogy nagyon jó volt a három testvérrel együtt hivatalosan megesküdnünk, de vágytunk arra, hogy bulizzunk egy nagyot a barátokkal és a rokonokkal. Nagyon bensőséges, megható és jó hangulatú volt mindkettő.

Minden olyan idillinek tűnik, nincsenek viták önök között?

– Én kommunikációban jártas ember vagyok, s eleve úgy kerestem párt, hogy a vitában is jó partner legyen. Mivel Atti menedzserként dolgozott egy multicégnél és beosztottai voltak, ő is nagyon jártas ebben. Ez nem volt soha probléma, elő nem fordul például, hogy megsértsük egymást. Annak nagyon örülök, hogy megtanulta kifejezni a rosszallását, ebben én segítettem őt. Ő pedig azt mondta nekem, hogy nyugodtan legyek olyan, mint eddig: ami a szívemen, a számon, bár csúnyán sosem beszéltem. Így a vitánk általában humorba torkollik, mert ha valami csúnya szót mondok, az neki nagyon tetszik, és rögtön nevetünk rajta.

Még nincs készen a közös otthonuk, mikor költöznek a házukba?

– Építkezünk, remélem, október elején be tudunk költözni. A közös otthon megteremtése is rendkívül izgalmas időszak, együtt váltjuk valóra az álmainkat, ami még jobban összeköt egy párt.

Egy korábbi interjúban elmondta, hogy két gyerekszobát terveznek.

– Igen, így van, de igazából ennek nincs jelentősége. Nekem teljesen mindegy, hány gyermekem születik, sajnos most már a korom szab határt ennek. Mindketten imádjuk a gyerekeket, de a biológiánkra bízzuk a jövőnket és majd meglátjuk, mit kapunk. Mi mindent megteszünk, nagy bennünk a bizakodás, nagyon reméljük, hogy hamarosan valóra válik az álom.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!