- Minden reggel kapok reggelit - mondja büszkén Péter. - Pedig azt hittem, hogy csak az első héten lesz így. De nem. Reggel álmosan kibotorkálok a hálószobából, és ott vár a reggeli az asztalon.

Míg Péter beszél, Marcsi tesz-vesz, pakolászik barátságos lakásukban, és folyamatosan telefonál. Fotózásokat egyeztet.

- Hosszú ideje egyedül éltem. A 2002-es nyaram is magányosan telt. Rengeteget bicikliztem, fesztiválokra, koncertekre jártam. Ahogy esett, úgy puffant, nem terveztem semmit. Szeptember 14-én a barátaim elhívtak egy buliba. Amint Marcsi leült velem szemben, már éreztem valamit. Figyeltem, mikor állnak fel mellőle, azonnal odaültem. Csak egymással beszélgettünk. Aztán felhívtam, és ő várta. Három nap múlva találkoztunk, és azóta mindennap. A megismerkedésünk utáni héten összeköltöztünk...

Folytatás a Meglepetésben!